Égőanyagok

Az égőanyagokkal szemben támasztott követelmények:
- könnyen és kevés oxigénnel oxidálódjon;
- stabil legyen;
- ne legyen mérgező;
- elegendő hőhatásuk legyen;
- könnyen aprítható legyen.

A pirotechnikában felhasznált égőanyagok köre igen széles.

Egyfelől sok keverék tartalmaz égőanyagként,
a) szerves anyagot:
- faszén (puskapor);
- szénhidrát: tejpor, faliszt, cukor (füstgránátok);
- ásványolajtermék;
- természetes anyag (növényi vagy állati eredetű) vagy,
- mesterséges anyag: sellak, keményítő, gyanta, viasz.

Másrészről pedig,
b) szervetlen anyagot:
- fémek: vas, cink, cirkónium, antimon, magnézium, alumínium, titán;
- szulfidok: kénantimon;
- szilicidek: ferro-szilicium, kalcium-szilicid;
- egyéb nemfémes elemek: foszfor, szén, antimon-triszulfid, kén, bór, szilicium, stb., melyek közül a bór és a szilicium égéskor igen nagy hőt fejleszt, miközben gáznemű égéstermékek nem keletkeznek. Ezért ezeket késleltető gyutacsokban használják, amelyekkel egy más fajta keverék adott időkésleltetéssel begyújtható.